Végre itthon

Gyógyító szakítás

 

I love the rain:

 

Ha olvasod a címet, lehet, hogy furcsállod, miért is ezt adtam legutóbbi bejegyzésemnek. Egy fájdalmas szakítás során sok mindenre rájövünk, lehetőségünk lesz arra, hogy jobban megismerjük önmagunkat. Rengeteg gondolat kavarog ilyenkor a fejünkben, amit igaznak vélünk, de persze nem feltétlenül van így. Ha nem fogadjuk el az adott helyzetet, ezek a gondolatok nem hagynak nyugodni, akár bele is betegedhetünk. Legszívesebben megszüntetnénk, de mintha sosem tudnánk megszabadulni tőlük.  Képesek befolyásolni az életünket, és sajnos legtöbbször negatív irányba. Senki sem akar szenvedni, legalábbis egészséges ember nem. Mégis, ha nagyon bánt valami, hajlamosak vagyunk állandóan a történteken agyalni. Ismerős az az érzés, mikor folyamatosan szomorú, romantikus számokat hallgatsz, vagy olyanokat, amiket együtt hallgattatok?  Jó emlékezni, de egy idő után csak magadat bántod vele. Nem tudsz kilépni az ördögi körből.

Miért is jó a szakítás? Miért mondhatjuk, hogy ilyenkor lehetőségünk van a gyógyulásra, és hogy ezt áldásként is megélhetjük? 

Mert most felszínre kerülhetnek a tudatalattinkból azok a hitrendszerek, negatív gondolatok, melyek idáig rejtve voltak előttünk. Valószínűleg nem is tudtad, hogy ezek léteznek, vagy már többször előjöttek, de nem tulajdonítottál nekik jelentőséget… Ha nem ismered fel, és oldod meg, akkor folyton ugyanazokat a helyzeteket vonzod be. 

Mik lehetnek ezek a hitrendszerek? Mindenkinek más, természetesen van olyan, amit a családból hoztunk, és vannak olyanok is, amelyeket mi magunk teremtettük.

Pl. nem vagyok szerethető, nem vagyok elég jó, nem vagyok elég fiatal, karcsú, okos, szép…, biztosan el fognak hagyni, nem becsülnek meg, nem értékelnek, az élet nem tündérmese, mindenért keményen meg kell dolgozni, mindig rosszul választok, nincs egy normális pasi sem a közelemben, vagy ha igen, biztos, hogy nős….fel kell áldoznom magam a családomért, stb.

 

Raindrops:

 

Onnan ismered fel ezeket, hogy esetenként nagyon heves érzelmeket, fájdalmat válthatnak ki belőled. Vizsgáld meg honnan eredhetnek, próbáld megérteni, majd megtisztítani magadban. Néha már a felismerés által is meggyógyulsz.

Nyiss egy füzetet, és ha felmerül egy ilyen gondolat, írd le. Mikor ez megvan,  írd mellé a pozitív megerősítést, majd húzd át a hibásat. Kérd az angyalokat, hogy tisztítsanak meg. Utána már ne foglalkozz vele, ereszd el..ne ismételd újra, és újra. Csak a pozitív megerősítést mondogasd! Eddig talán bele se gondoltál, hogy egy – egy ilyen kínzó gondolat hányszor felbukkanhat az életed során, és ahogy telnek az évek, egyre jobban megkövesednek, Te pedig egyre rugalmatlanabb leszel. 

Mikor éreztük azt először, hogy nem szerettek minket? Tényleg nem szerettek minket, vagy csak áldozatszerepben akartunk tetszelegni? Mit jelent számunkra az áldozatszerep? Erről az jut eszembe, hogy az áldozatszerepet olyan emberek öltik magukra, akik nem szeretik, nem értékelik magukat eléggé, boldogtalanok, s ez által úgy próbálnak energiát gyűjteni, hogy folyton csak sajnáltatják magukat, és nem vállalják fel a felelősséget (eszükbe se jut, hogy ők is tehetnek a történtekről). Időnként mindannyian kicsit áldozatok vagyunk. Jó lenne már eljutni arra a szintre, amikor egészen máshogy tekintünk az életre. 

Tehát ha nem másoktól akarod lenyúlni az energiát, hanem Te magad akarsz feltöltődni, és ragyogni, akkor kezdj el végre tenni önmagadért. Ne várj másokra! Más nem fogja elkezdeni helyetted, de hidd el, ha azt látják, hogy teszel magadért, elkezdenek hozzád csatlakozni… 

Ha rájövünk, hogy mi mozgat bennünket, már tudjuk, hogy magunkban kell keresni az okokat, nem a környezetünkben. Igaz az a mondás, ha mi változunk, a környezetünk is változik.

Ha elkezded kidobni a szemetet, egyre több szemét fog felbukkanni. Ilyenkor hajlamos az ember kétségbeesni, és feladni, de ne tedd! Természetes az, ha elkezdesz magadon dolgozni, jönnek a feladatok is, melyeket meg kell oldanod. Egy ideig piszkosul nehéz lehet, de ez ne keserítsen el, és gondolj arra, hogy a boldogságodhoz erre is szükség van. Minél nehezebben fogadod el, hogy változtatnod kell az életeden, annál nagyobb szenvedésben lehet részed. Nem szégyen, ha fáj valami. Onnan tudod, hogy mit kell meggyógyítanod magadban. 🙂

Persze megtörténhet az, hogy nagyon a lelkedbe tiportak, nagyon megbántottak, de ilyenkor is – persze miután jól kidühöngted magad – szükséges megbocsájtanod, nem csak a másiknak, magadnak is.  Nem azért kell megbocsájtanod, mert helyesnek véled a másik ember viselkedését, nem azért, mert igazat adsz neki, hanem azért, mert már nem vagy hajlandó cipelni azt a terhet, amit ő pakolt rád.  Ne feledd, Te engedted meg, hogy Rád tegye. Ugyanúgy hibás vagy benne, pedig tudom…néha mindezt csak egy kis szeretetért teszed… Vársz, elhiszel, mentegetsz, és közben folyamatosan hazudsz magadnak.

Fontos, hogy figyelj végre Önmagadra. Melyek azok a dolgok, amiket szerettél volna megvalósítani, de idáig valamiért nem sikerült? Melyek azok a dolgok, amik örömet okoznak számodra? Kik azok az emberek, akiknek szereted a társaságát, akik szeretnek, megbecsülnek téged?

Add meg magadnak azt a törődést, szeretetet, amit eddig hiányoltál! Ne mástól várd! Tudom, ez így első hallásra elég furcsán hangzik, mert sokszor mástól várjuk, hogy boldoggá tegyen minket. Lehet ez egy ember, vagy lottónyeremény.. Azt mondjuk, majd ha az meglesz, akkor boldogok leszünk. Ez nem így van. A boldogság bennünk van, csak meg kell élnünk, még ha egyedül is. Én nem is olyan rég, még azt hittem, csak egy másik ember oldalán találhatom meg a boldogságot. Hülyeség ez az egész szöveg, amit mostanában hangoztatnak, hogy legyünk egyedül boldogok..és majd..akkor..majd jön az igazi. 🙂 De rájöttem, hogy igazak a tanítások. Felesleges egy percet is boldogtalanul töltenünk…és mennyire vonzóbb egy boldog ember. Igaz? 🙂 

 

Walking on Love Street . . . in the rain . . . with a black dress . . . and a RED purse ~ I LOVE it!:

 

Már nem hiszek abban, hogy szakítás után egyből bele kell ugrani egy másik kapcsolatba, mert akkor könnyebb elfelejteni a régit. Sajnos ilyenkor a sok fájdalmat is viheted magaddal, amit még nem dolgoztál fel. Meg kell gyászolni az elmúlt kapcsolatokat… Csak így, tiszta lappal érdemes újat kezdeni. 🙂

Már ennyi év tapasztalattal a hátam mögött azt gondolom, hogy nincs az az ember, aki miatt meg kellene állítanom az életemet, és élve eltemetnem magam! Még akkor sem, ha egyedül maradok egész életemben!

Annyi lehetőségünk van még, annyi mindent meg kell még ismernünk, annyi csodára kell még bukkannunk, annyi embernek szüksége van ránk…

Végre megtanulhatod szeretni magad. Az is lehet, hogy már teljesen más szemmel nézel arra az emberre, aki egykor fájdalmat okozott neked, nem érted mi tetszett benne. Ha pedig Ő az igazi, akkor visszatér, mert végre megtanultad szeretni Önmagadat. Néha azért kell külön utakon járnotok, mert máshol, mással van feladatotok. Ezt el kell fogadnod… De senkiért, és semmiért nem adhatod fel! Tegyél magadért, és hidd el, akkor megjelenik az az ember, akit szeretnél! Akkor, abban a pillanatban, amikor nem is gondolnád…  

szív2

 Black and White My favorite photo:

 

A képre kattintva elérheted forrását.

 

Ha tetszett a bejegyzésem, megköszönöm ha megosztod, hogy másokhoz is eljusson.

Csatlakozhatsz Facebook oldalamhoz, de feliratkozhatsz hetente megjelenő hírlevelemre, hogy ne maradj le a friss tartalomról!

 

Érdekelhetnek még ezek is:

Csodálatos illusztrációk a szerelemről… 

A Férfi aki igazán szeret!

Megható videó az igaz szerelemről

Nagyon édes illusztrációk arról, hogy milyen szülőnek lenni…

Nézd meg ezt a motivációs videót minden nap!

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám! szív2

Szeretettel:

Tündi

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!