Végre itthon

Ha már nem elégszem meg veled… :(

skinny love by =SabrinaCichy on deviantART. -- 'Model: Cindy , Photo: =SabrinaCichy' #Photography #Emotive {a nice musical accompaniment to this: 'the patronus light' by john williams (track 15) }:

 

MEGELÉGSZEM VELED!

 

Néhány napja egy csodálatos templomi esküvőn  vettem részt, melyen a pap többek között a szeretetről beszélt, és arról, hogy meg kell elégednünk a társunkkal. Hogy ez miért fontos? Mert a társunk sem tökéletes, ahogy mi magunk sem, ezért el kell fogadni, úgy kell szeretni, ahogy van. Ha már őt választottuk, meg kell elégedni vele! A fiatal pár először nem értette, úgy érezte az olyan lekicsinylő, ha azt mondjuk a másiknak, hogy megelégszem veled! 🙂 Pedig ez tényleg csak arról szól, hogy elfogadjuk a párunkat, olyannak, amilyen. Hiszen mindenki erre vágyik. Nem szeretünk álarcokkal élni, nem szeretnénk megváltozni. Vannak hibáink, nem vagyunk tökéletesek, nem akarunk örökké megfelelni. Az az igazi, ha olyannak szeretnek, amilyenek vagyunk. Sokszor esünk abba a hibába, főleg egy kapcsolat elején, hogy többnek akarunk látszani, másnak, mint amilyenek valójában vagyunk.   A tökéletes oldalunkat akarjuk mutatni, esetleg olyat, ami nem is létezik. Egy idő után szenvedni fogunk, mert fárasztó örökké megfelelni, és esetleg olyan dolgokat teszünk, melyeket nem szeretünk…. végül már a párunk sem tudja kibe szeretett bele. A legrosszabb, ha a végén őt tesszük felelőssé saját boldogtalanságunkért.

 

“Mindenki egyedi, tökéletesen egyedi. Soha nem létezett még olyan ember a földön, mint te, és soha nem is lesz ilyen még egyszer. Isten most először és utoljára teremtett olyasvalakit, mint te, tehát semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Már eleve az vagy.”

(Osho)

 

Ethereal-Forest-Bridal-Session-by-Kristen-Booth-3:

 

MEGELÉGSZEL A PÁRODDAL??

 

Te megelégszel a pároddal, vagy folyton abba a hibába esel, hogy elégedetlenkedsz? Nem kell  nagy dolgokra gondolni, hanem csak olyanokra, hogy pl. nem tölt veled annyi időt, mint amennyit Te szeretnél, vagy éppen túlságosan sokat vagytok együtt, és már idegesít a jelenléte, úgy érzed megfulladsz, nem kapsz levegőt… Nem beszél, nem öltözködik úgy, ahogy szeretnéd. Ő korán, te pedig későn feküdnél le. Nem elég romantikus, nincsenek közös programjaitok…. bármi “apróság”, amin pörögsz nap, mint nap…

 

#model #photography #paigerichardsonphotography:

 

HA MÁR NEM ELÉGSZEM MEG VELED!

 

Lehet, hogy tulajdonképpen sosem voltam elégedett. Sokszor beléd kötöttem, mert nem tudtam elfogadni, amilyen valójában vagy. Meg akartalak változtatni …amit nem lehet… Tőled vártam a boldogságot… de Te nem tudtad megadni nekem… Én pedig folyton kötözködtem, és elégedetlenkedtem. Boldogtalan voltam, mert állandóan hiányoztál, hiányoztak az együtt töltött órák, a szerelmes szavak, ölelések, az, hogy figyelj rám! Úgy éreztem mindig egyedül vagyok, és Te nem szeretsz igazán. Nincs időd, nem adsz magadból nekem! Szenvedtem hosszú hónapokig, évekig, s azt vártam, hogy boldoggá tegyél. Te tegyél, ne én magamtól. Nem elégedtem már meg veled! Téged hibáztattalak! Egyedül Téged!

 

Three Rivers Deep | elemental book series  "A two-souled girl begins a journey of self-discovery..."   READ MORE @ http://threeriversdeep.wordpress.com/three-rivers-deep-book-one-overview/:

 

Akkor még nem tudtam megfogalmazni, mit érzek valójában. Ha veled voltam, akkor is egyedül érzem magam.  Osho szavai ráébresztettek a lényegre…

 

“Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy – te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik – a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed – ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled… de nincs ott. A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged.”

 

Oshonak mennyire igaza van, hiszen mindig magányos voltam. Akkor is, ha együtt voltunk, és akkor is, ha nem voltál fizikailag mellettem. S ez a magány, ez a negatív érzés, nem hagyta, hogy boldog legyek, igazán boldog!! Pedig egyedül is élhetünk teljes életet! Sőt néha csodálatos dolog egyedül lenni! 

 

 

 

 

Időnként magamba néztem, és feltámadt a lelkiismeretem. Úgy gondoltam igazságtalan vagyok veled, mert nem tőled kellene várnom a boldogságot.

Máskor meg elegem lett a sok “okos” tanácsból, melyek arról papoltak, hogy csak akkor élhetünk boldog párkapcsolatban, ha egyedül is képesek vagyunk a boldogságra, mert akkor leszünk igazán képesek adni magunkból. 

 

“A boldogság egyszerűen az az anyag, amelyből felépülsz. Maga a lényed, legbelsőbb magod. Az öröm a legbelsőbb magod. Nézd meg a fákat, nézd meg a madarakat, nézd meg a felhőket, nézd meg a csillagokat… ha van szemed, látni fogod, hogy az egész létezés örömteli. Egyszerűen boldog benne minden. A fák ok nélkül boldogok; nem lesz belőlük miniszterelnök vagy államfő, és sosem fognak meggazdagodni, sosem lesz folyószámlájuk. Nézd meg a virágokat – nincs okuk a boldogságra. Mégis egyszerűen hihetetlen, milyen boldogok.”

(Osho)

 

Miközben folyton elégedetlenkedtem, észre sem vettem, hogy Te is szenvedsz, kevésnek érezted magad mellettem. Nem voltál elég jó! Mivel férfi vagy, máshogy fejezed ki a szomorúságodat, a bánatodat. Nem veszekszel, nem kiabálsz, hanem inkább elvonulsz, és egyedüllétre vágysz. Nem beszéled ki magadból ami bánt, nem próbálod megoldani a problémádat. Arra tanítottak, hogy egy férfinek erősnek kell lennie, nem szabad sírnia. Ha összeszorított fogakkal is, de tűrnie kell!

 

Nicolas Simoes by Sylvain Norget #photography:

 

legfontosabb dolog számomra az általam megálmodott ideális párkapcsolat volt, mintha semmi más nem lenne lényeges. Észre sem vettem, hogy folyton ellene teszek. A negatív gondolkodásommal csak újabb problémákat kreáltam magunknak. “

 

Jó adag önismeretre van szükségünk, hogy tudjuk:

  • kik vagyunk,
  • mit akarunk,
  • mit tudunk adni,
  • mit várunk el a másiktól 

 

HA NEM AZ IGAZI, EL KELL ENGEDNI !

 

Az is lehet, hogy tényleg nem a megfelelő társat választottuk, ilyenkor következetesnek kell lennünk, és el kell engednünk egymást! Szakítani nagyon nehéz, én nem igazán tudtam soha. Ragaszkodtam a végsőkig ahhoz, akit annak idején megszerettem. Pedig lehet, hogy a kapcsolat már kizárólag a szenvedésről szólt, amikor a párok folyamatosan megbántják, megalázzák egymást, de közben görcsösen ragaszkodnak a másikhoz. Ez már nem a szerelemről, szeretetről szól, hanem a birtoklásról. Hiába nem érzem jól magam a másikkal, az másé se legyen. Ilyenkor már nem tudunk örömet okozni egymásnak, de talán ez az egész őrület megtanít valamire. Megtanít arra, hogy ne essünk újra ebbe a hibába.

 

Figyelnünk kell a jelekre, mert előfordulhat, hogy újra és újra ugyanabba a hibába esünk.

Újra, és újra ugyanazokat a köröket futjuk. Nem értjük miért. Miért nem tudunk változtatni. Miért mindig ugyanolyan társakat vonzzunk be, akik esetleg elhagynak, megcsalnak, nem törődnek velünk… akiknek nem vagyunk elég jók!

Rá kell lelni a titokra! Hova vezethető vissza, talán a gyerekkorunkra, elváltak a szüleink, elhagyott minket édesapánk, talán nem értékeljük igazán magunkat, vagy teli vagyunk olyan hiedelmekkel, melyek mind arról szólnak, hogy boldog párkapcsolat nem létezik, vagy ha igen, mi nem élhetjük át soha?

Néha pedig még mindig egy bezárt ajtót nézünk, sóvárgunk a régi szerelmünkért, megszépítjük a vele való életet. A problémákat, melyek a kapcsolat végéhez vezettek, már szinte el is felejtettük, így nem tudunk nyitni egy új kapcsolatra.

Bármi is legyen az, tudnunk kell,  ha nem oldjuk meg, folyton ugyanabba a hibába fogunk esni! 

Mikor megváltozik a hozzáállásunk, és végre pozitívan szemléljük az életet, képesek leszünk külsőségek nélkül boldogok lenni, az is lehet, hogy  visszajön a volt párunk, de lehet, hogy rájövünk,  nem is volt az igazi,  csak egy “tanító” útitárs, aki végre felnyitotta a szemünk, s még ha nagyon fájdalmas leckéket kaptunk is általa…de sikerült végre meggyógyulnunk. Néha a legnagyobb pofonoknak köszönhetően térünk vissza a helyes útra!

Nem hiszek abban, hogy csak egy igazi van, szerintem sok kis, és nagy Ő létezik! 🙂

 

“Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok – de nem igaziak. Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést. Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább.”

(Müller Péter)

 

 MEGELÉGSZEM VELED!

 

Végül térjünk vissza a kezdetekhez. 🙂 Ha nincsenek komoly problémáink, és tényleg csak kötözködünk, gondoljuk végig, mit szeretnénk, mert ha jól döntünk, végre igazán boldogok lehetünk! Fogadjuk el, hogy kedvesünk éppúgy nem tökéletes, ahogy mi sem! 🙂 Pont ettől a tökéletlenségtől válunk tökéletessé egymás számára. 

 

Szeretlek, és elfogadlak olyannak, amilyen vagy! 

szív2

  :

 

A képekre kattintva elérheted azok forrásait!

 

Ha tetszett a bejegyzésem megköszönöm, ha megosztod! 🙂

Csatlakozhatsz Facebook oldalamhoz, de feliratkozhatsz hetente megjelenő hírlevelemre, hogy ne maradj le a friss tartalomról!

 

Érdekelhetnek még ezek is:

 

Vezess jövőre hálanaplót! 🙂

Készíts emléküveget! 🙂

Ha nagyon magad alatt vagy!

Gondolkodj pozitívan! Légy hálás!

Nézd meg ezt a motivációs videót minden nap!

 

Ha pedig csak gyönyörködnél:

 

Csodálatos illusztrációk a szerelemről… 🙂

Nagyon édes illusztrációk arról, hogy milyen szülőnek lenni…

 

Köszönöm, hogy benéztél ma is hozzám! szív2

Szeretettel:

Tündi

 

 

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!