Végre itthon

Mire van szüksége egy nőnek a válás után…

rajzom szomorú, fáradt nő

Mire van szüksége egy nőnek, miután elválik gyermekei apjától? Mostanában nagyon sűrűn eszembe jut ez a kérdés…

Tulajdonképpen pont olyan dolgokra, mint azelőtt, mikor még férjnél volt. Szeretetre, törődésre, bizalomra… és még sorolhatnám. Rengetegen vagyunk, az utóbbi években nagyon sok házasság válással végződik. Olvasgatok néha olyan kis szösszeneteket, hogy régen a dolgokat nem eldobták, hanem megjavították. Van benne valami, DE… azt is tudnunk kell, hogy sokszor szó se volt “megjavításról”, inkább csak tűrésről, hallgatásról, hosszú éveken át tartó elfojtásról, amik rendszerint betegségekkel végződtek.

Régebben sokat gondolkodtam, hogy melyik jobb a gyerekeknek, ha boldogtalan apa – anya, de együtt vannak, vagy ha külön élnek. Nyilván semelyik sem. Felesleges áltatnunk magunkat azzal, hogy jobb, ha hosszú évekig együtt maradunk a gyerekek miatt, hogy hazudunk magunknak is, nekik is, úgy teszünk, mint ha mi se történt volna, vagy vitákkal töltjük ki a mindennapjainkat, ezzel megmérgezve a család életét.

..de most inkább beszéljünk a válás utáni..vagy közbeni életről…

A férj elköltözik, igen nagy eséllyel egy újabb hölgyhöz. A nő egyedül marad a gyerekekkel. Idáig is nagyrészt egyedül volt, de most szembe kell néznie a magánnyal, ami a társ hiányából ered, és a még nagyobb felelősségvállalással. A legtöbb esetben minden rá hárul. “Szegény” apuka nem teheti meg, hogy elvigye rendszeresen a gyermekeket, hogy valamelyest részt vegyen továbbra is a család életében. A nő magára marad.

Még nem gyógyult be a szíve, sokáig nem is fog… de neki kell valahogy erőt adnia gyermekeinek is, akik a legkevésbé sem tehetnek erről, és szintén megsebezte a kis lelküket ez a hatalmas veszteség. Sok ideje nem marad ismerkedésre, mert nem tud elszabadulni otthonról. Legszívesebben napokig feküdne a sötét szobában, minimális ételt – italt magához véve a kupi közepén, telesírt zsebkendők társaságában, de nem teheti. Nem tudja megsiratni, mégis, szinte beleszakad a szíve. Nem azt az embert sajnálja aki elment, hanem azt az életet, ami nem adatott meg, amit nem adhatott a gyermekeinek, amit soha többé nem lehet megjavítani. Közben minden elromlik, nem csak benne, hanem körülötte is. Jóval kevesebb fizetésből kell kicserélnie háztartási gépeket, férfi munkákat kellene megoldania, mindezt úgy, hogy mindennap dolgozik, ellátja otthon a feladatait, megpróbál nem belehalni. Belehalni??? Nincs is ideje. Sőt, egy hétvégéje se nagyon, kis nyugalom, ami feltöltődésre kell, hogy utána teljes szívvel tudjon törődni megint a gyermekeivel, kipihenten, vidáman helyt tudjon állni a munkahelyén. Persze közben folyamatos lelkiismeret-furdalás gyötri, hogy gondolni mer pihenésre, egyedüllétre.

Elkezd hiányozni neki valaki…akivel nem akar együtt élni, csak olyan jó lenne végre megint újra sok-sok év után nőnek éreznie magát. Aztán regisztrál egy társkeresőre, majd még egyre, végül rájön, hogy egyrészt sok őrült járkál az utcán, másrészt nem erre vágyik, hanem arra, hogy megismerjen valakit, csak úgy spontán, és szép lassan beleszeressen.. és végre imádják, szeressék, amennyire csak lehet. Egy elvált nőnek nagyon sok szeretetre van szüksége, sokkal több minden fontos..pl. az, hogy az új párja szeresse a gyermekeit. Ez az egyik legfontosabb dolog.

Tehát a társkereső nem jön be, aztán jön egy-két ember, régi/ új ismerős…de nem történik semmi.

kalapos nő

 

Azt hiszi, neki nem sikerülhet, ez már mindig így lesz..vagyis reménykedik valamiben, de az alagút vége, ahol pislákol az a halvány kis remény, nagyon messze van.. és akkor hirtelen, váratlanul, elé toppan Valaki, akit régóta ismer, de eddig a pillanatig nem is gondolt rá, és megérinti a szívét. Nem tudja honnan jött, miért kapta, mégis Élete legcsodálatosabb hónapjait éli meg vele, soha nem volt ilyen boldog, soha nem törődtek vele ennyire… nagyon tudja értékelni, hisz már megélte mind a két végletet. Aztán egyszer csak vége szakad. Tudta, hogy így lesz, tudja, hogy szeretik..talán örökre, de ennek most, ebben az életben így kellett lennie. A válás fájdalma után, amit még nem hevert ki teljesen, amit még nem dolgozott fel, jön egy újabb csalódás, és akkor megjelenik Ő. Az a férfi, aki azt mondja, hogy meg tudja adni neki azt, amire vágyik. Ő is sok csalódáson ment már keresztül. Tudja, hogy várni kell, még nem gyógyult be a nő szíve, és  vár…vár…vár…türelmesen. A nő nem érti, hogy miért, de tetszik neki. Elkezd ragaszkodni hozzá… és ekkor hirtelen gyorsasággal ott terem a férfi, és nem akar elmenni, soha többé… még ismerkednek, figyelik egymást, óvatosak, főleg a nő… neki sok múlik ezen.. nem akar újra és újra megismerkedni, nem akar újra kezdeni mindent. Reméli, hogy végre sikerül, még ha nem is szerelem az első látásra, egyik fél számára sem. Mindketten boldogok akarnak lenni, boldoggá akarják egymást tenni. Ennyire egyszerű.

A férfi nagyon szorgalmas, okos, mindig ilyenre vágyott a nő…de ahogy telnek a hónapok, rájön, hogy valami hiányzik. Pont az, ami a legfontosabb a számára..a szeretet, törődés..a bújás…az egymásra fordított minőségi idő.

Van egy kis idézet a Kis Hercegből, amit nagyon szeretek, így hangzik:

“Az idő, amit a rózsádra “vesztegettél”: az teszi olyan fontossá a rózsádat. “

Mindketten “hibásak”, rájönnek, hogy ennek nincs értelme így tovább folytatódnia, változtatni kell, aztán többszöri próbálkozásra sem történik semmi olyan pozitív dolog, ami a kapcsolat fenntartása mellett döntene…

Férfi angyal

Azt, hogy a férfi hogy érzi magát, nem tudom, de a nő újra maga alatt van…már nem akarja újrakezdeni, nem akar megismerkedni senkivel, nem akarja újra, és újra ugyanazokat a köröket futni, de azt is tudja, hogy nem akar továbbra is boldogtalan lenni egy kapcsolatban. Már sokkal több az elvárása. Megtanulja, hogy önmagával is törődnie kell, hogy fontos hogy boldog legyen, hisz szalad az élet..elrohan mellette, a gyerekek felnőnek, és egyedül marad…Tehát a válása után sokkal többre vágyik, de csak annyira, amit bármelyikünk… azt is lehet mondani, hogy “önzőbb” lesz. Azt szeretné, hogy az a mély szomorúság eltűnjön végre a szeméből, és helyette az öröm csillogása foglaljon tartósan helyet…

Most nagyon “költőien” fogalmaztam, de ez a lényeg… a nő boldogságra vágyik, hogy mi lesz, az majd kiderül, sajnos nem most. Hittel, és türelemmel, alázattal ki kell várni. A reményt pedig soha nem szabad feladni. Az az egy biztos, ha bármelyik férfi rátalál egy ilyen nőre, az nagyon szerencsésnek érezheti magát.

 

Ez egy kis “lelkis” bejegyzés volt… a napokban ez foglalkoztatott a legjobban, persze van benne egy kis alkotás is. Mostanában kezdtem el újra rajzolgatni, az interneten lévő csodálatos alkotások közül választottam ki néhányat, és megpróbáltam jelenlegi tudásom szerint én is lerajzolni.

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!